Szofi megérkezett – Cicasztorik

1. fejezet: Szofi megérkezett

Élt egyszer egy már nem olyan fiatal pár.
Békében, szeretetben és megértésben. Sokat dolgoztak, gyakran váltották egymást otthon.

A nő nagyon szerette a társát, de amikor ő nem volt vele, üresnek érezte a lakást. Hiányzott neki, hogy túláradó szeretetét erre a pár órára rázúdíthassa valakire.
Ősz volt. Borongós. Olyan, ami az emberek közérzetére is rányomja bélyegét. Egy ilyen kora őszi napon a nő éppen otthon volt, takarított, amikor a férfi hazaérkezett egy nagy karton dobozzal a kezében.

Egy nyávogó-doromboló dobozzal.

Szerelem volt első látásra, ahogy megpillantotta a nagy dobozban ezt a tüneményes kis szőrgombócot.

Aznap el is lett feledve minden ház körüli teendő.
A kis jövevénynek kezdték el kialakítani a komfort zónáját. Szofinak nevezték el.
(Természetesen nem a cigaretta márka után.) 🙂

Szofi egész nap dorombolt, még evés és alvás közben is.
Gyorsan tanult. Mondhatni: első naptól kezdve szobatiszta. Az illemhely használat után annyira lelkesen takarta be alommal a kupacokat, hogy az apró nedvszívó kavicsokból bőven jutott az alomtálca köré is.
Sebaj! Ez a legkevesebb, a szándék a fontos.
A pár már az első nap megbeszélte, mit engednek és mit nem a frissen „adoptált” szőrös babának.
A tiltólistán szerepelt az ágy és az asztal, ahová semmi esetre sem lesz felengedve, bármennyire is megszeretik.
Csodával határos módon ezt egy darabig sikerült be is tartatniuk a kisasszonnyal.
Hangsúlyozom: egy darabig.

Éppen egy időben voltak dolgozni, így hazaérve nem tudták, haragudjanak, vagy elolvadjanak a látványtól, ami fogadta őket.
Kihasználva a távollétüket, mint egy rossz kis gyerek, naná, hogy azt csinálta, amit nem szabad.
Megkereste az ágyon a legpuhább, leg „Anya”szagúbb párnát és a világ legédesebb pozíciójában elaludt.
Cuki, nem cuki, át akarták rakni a saját kis cica ágyába.
Ahogy hozzáértek ásított egyet, dorombolni kezdett, még édesebb pózba vágta magát, szabályosan mosolygott…..és aludt tovább.
Lőttek az eltervezett vasszigornak.
Szofi győzött.

Viszont az asztal – a számítógép asztalt leszámítva – továbbra is maradt a tiltólistán.

Folyt. Köv. hamarosan…

Képek forrása: LeilaLike

Köszönöm, hogy elolvastad írásomat!

Ha tetszett a bejegyzésem és még szeretnél az élet dolgairól felvetett gondolataimról, verseimről, Szofi cicám történeteiről olvasni, látogass el a Facebook oldalamra is: https://www.facebook.com/leilike1/