Tavasszal olyan gyorsan történik minden!
A fák rügyei pillanatok alatt kipattannak, mire élvezhetném a gyümölcsfák virágainak illatát, már le is hullottak.
A többi virág is megbolondult.
Emlékszem, kiskoromban Anyák napjára és a ballagásra ölszámra vittük az illatozó orgonát….ma már addigra rég elvirágzanak.
Nyáron nagyon meleg van, ez általános tény.
Már baba koromban is gyűlöltem.
Nyűgösebb voltam és ömlött rólam a víz, ami az évtizedek alatt semmit sem változott. Ergo: nem írható a klimaxra! 🙂
És itt van az ősz. A nagy “szerelem”. Bár idén ő is próbál megtréfálni. Nyarat játszik, de végre esténként már leveszi a maskaráját és a maga természetességében kimutatja a foga fehérjét. Végre!
Emlékszem, kiskoromban mennyire vártam az iskolakezdést.
Pontosítok: a vadgesztenye idejét! Ha akkoriban mentünk a Nagyikámhoz, szatyorszám szedtem odafele a szebbnél szebb darabokat. Már picinek is válogatós voltam, csak a szép, egyenletes formájúak kerültek a gyűjteménybe. Alig vártam, hogy gesztenye babákat készítsünk belőle Anyukámmal.
Az út közben talált meseszép levelek is bekerültek szalvéta közé és egy jó nehéz könyvbe préselődni.
Csodás élmény volt a térdig érő avarban kirándulni az erdőben. Ott Makk Marci alapanyagokat gyűjtöttem. Még jó, hogy nem találkoztunk vaddisznókkal, biztos mérgesek lettek volna, ha meglátják, hogy a csemegéjüket orvul begyűjtöm.
És ezek az élmények, az ősz illata menthetetlenül beleivódtak nagyon mélyre, a lelkembe. Eggyé váltunk. 🙂
Ma végre elővettem az első meleg pulcsit a szekrényből.
Ilyenkor ősszel valamiért gyakrabban rám jön a süthetnék is.
Diós-mazsolás, sajtos-köményes, kakaós-meggyes sütik.
Ééés itt a sütőtök ideje. Lassan a gesztenye sütés ideje is.
Ilyenkor jó bekuckózni. Meleg takaró, párna hegyek, egy jó könyv, egy tányér süti, egy bögre meleg tea vagy forró csoki, no és a cicánk, Szofi. Vagy csak csendben bambulni a sárguló leveleket, miközben kortyolom a kávémat és várom a Páromat.
Lehet, hogy velem van a baj, de másokkal ellentétben az őszről nem az elmúlás jut eszembe, hanem a nyugalom, az együtt töltött esték, az süti illat, az illatmécsesek hangulata.
No meg a közelgő tél. Amit szintén szeretek.
Csak a hó hiányzik már évek óta. (Nekem mindenesetre.)
Köszönöm, hogy elolvastad írásomat!
Ha tetszett a bejegyzésem és még szeretnél az élet dolgairól felvetett gondolataimról, verseimről, Szofi cicám történeteiről olvasni, látogass el a Facebook oldalamra is: https://www.facebook.com/leilike1/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: