Kék halál….

Tavaly áprilisi tréfát űzött velem a számítógépem, 

ezért gondolataimat gyorsan rímbe szedtem. Íme:

Ülök a gép előtt, csinálom a dolgom,

hisz’ nemrég lett kicserélve a RAMom.

Gondoltam, suhanni fognak a programok,

de mégsem. Azt hittem, agyvérzést kapok!

Bootolok, várok, sípol és semmi,

kezdünk a gépemmel nagyon rosszban lenni.

Végre elindult….de mégsem. Hopp: megáll.

A fene egye meg, már megint a kék halál.

Szétszedtük a gépet, kompresszorral fújtuk,

hátha a por miatt átlátni nem tudjuk.

Ventilátor kiszed, kence kicserél…

Na, most már lássuk, hogy zenél.

Végre elindul, de örömünk lelohad,

épp megnyitok bármit, egyből kiakad.

A processzor rendben, mi a fene lehet?

Vettem is bele egy új gombelemet.

Megint csak miszlikre szedtük a gépet,

netalán valami elkerülte elménket?

Már a vezetékeket is átellenőriztük,

elvileg oké, hát akkor nézzük…

Anyukája jól van, több néven becézem,

jobb helye lenne a repülőtéren!

Talán…..most…..és tudom használni!

Hú, de kár volt ezt elkiabálni.

Másnap bekapcsolom, becézem, simizem,

nőnemű a lelkem, egy picit érzékeny.

Hirtelen felsüvít, akár egy hajtómű,

fedezékbe vonultam, mielőtt elrepül.

Mikor már láttam, a szándéka mégsem ez,

attól még kvartyogott a merevlemez.

Azt hittem megfagyok, annyira cirkulált,

magamra kaptam gyorsan egy kardigánt.

Persze a mókázást nem hagyta abba,

offoltam és otthagytam a francba.

Van más dolgom is. mint ezen agyalni,

ennek örömére elindultam mosni.

Végül úgy döntöttünk, legyen inkább lassú,

az új RAMnak intettünk most búcsút.

S lássanak csodát! Működik, nem állt meg!

Te kis anyatetű, azért még szeretlek!

Simon Leila

2015. április 2.

Köszönöm, hogy elolvastad írásomat!

Ha tetszett a bejegyzésem és még szeretnél az élet dolgairól felvetett gondolataimról, verseimről, Szofi cicám történeteiről olvasni, látogass el a Facebook oldalamra is: https://www.facebook.com/leilike1/