Tavaly áprilisi tréfát űzött velem a számítógépem,
ezért gondolataimat gyorsan rímbe szedtem. Íme:
Ülök a gép előtt, csinálom a dolgom,
hisz’ nemrég lett kicserélve a RAMom.
Gondoltam, suhanni fognak a programok,
de mégsem. Azt hittem, agyvérzést kapok!
Bootolok, várok, sípol és semmi,
kezdünk a gépemmel nagyon rosszban lenni.
Végre elindult….de mégsem. Hopp: megáll.
A fene egye meg, már megint a kék halál.
Szétszedtük a gépet, kompresszorral fújtuk,
hátha a por miatt átlátni nem tudjuk.
Ventilátor kiszed, kence kicserél…
Na, most már lássuk, hogy zenél.
Végre elindul, de örömünk lelohad,
épp megnyitok bármit, egyből kiakad.
A processzor rendben, mi a fene lehet?
Vettem is bele egy új gombelemet.
Megint csak miszlikre szedtük a gépet,
netalán valami elkerülte elménket?
Már a vezetékeket is átellenőriztük,
elvileg oké, hát akkor nézzük…
Anyukája jól van, több néven becézem,
jobb helye lenne a repülőtéren!
Talán…..most…..és tudom használni!
Hú, de kár volt ezt elkiabálni.
Másnap bekapcsolom, becézem, simizem,
nőnemű a lelkem, egy picit érzékeny.
Hirtelen felsüvít, akár egy hajtómű,
fedezékbe vonultam, mielőtt elrepül.
Mikor már láttam, a szándéka mégsem ez,
attól még kvartyogott a merevlemez.
Azt hittem megfagyok, annyira cirkulált,
magamra kaptam gyorsan egy kardigánt.
Persze a mókázást nem hagyta abba,
offoltam és otthagytam a francba.
Van más dolgom is. mint ezen agyalni,
ennek örömére elindultam mosni.
Végül úgy döntöttünk, legyen inkább lassú,
az új RAMnak intettünk most búcsút.
S lássanak csodát! Működik, nem állt meg!
Te kis anyatetű, azért még szeretlek!
Simon Leila
2015. április 2.
Köszönöm, hogy elolvastad írásomat!
Ha tetszett a bejegyzésem és még szeretnél az élet dolgairól felvetett gondolataimról, verseimről, Szofi cicám történeteiről olvasni, látogass el a Facebook oldalamra is: https://www.facebook.com/leilike1/