Teltek-múltak a hónapok. Szofi kisasszony szépen cseperedett, egyre több időt töltött a szabadban.
Legújabb szokásává vált ugyanis, hogy az ajtóban állva jelezte, hogy ki akar menni a dolgát végezni, amit egyedi nyávogással adott gazdijai tudtára. Ha nem voltak épp látó távolságon belül, az ajtóban lévő kulcscsomót megcsörgetve jelezte, hogy neki most azonnal ki kell mennie. Mindkét értelemben. A nő és a férfi komolyan elgondolkodott, nem-e egy kutyából reinkarnálódott cicával van dolguk. Kinyílt az ajtó, Szofi szélvész sebességgel rohant a dolgát intézni. Ha már úgyis odakint volt, gondolta körülnéz egy kicsit a terepen, hátha előkerül egy jóképű kandúrka. Mivel már ősz volt, valahogy jeleznie kellett akkor is, amikor elege volt a kint létből, az ajtó ugyebár meg csukva volt.
A nő a számítógép előtt ült, hirtelen arra lett figyelmes, hogy a redőnyt zörgeti valaki. Nem hitt a szemének, ugyanis Szofi volt az. Be is engedte.
És elérkezett a csípős hideg november. Az első, amit saját bundiján is megtapasztalt. Nagyon úgy tűnt, hogy ezt Szofi nem igazán kultiválja, mivel egy ilyen hétköznapi ajtónyitáskor nekiiramodott, de meg is torpant az ajtóban. Pisze nóziját kidugta, szimatolgatott és visszafordult. Az ajtó becsukódott. Nézte az ajtót, majd az almot, végül úgy döntött, hogy bent intézi el a dolgát. Sértődötten, szinte duzzogva kaparta az alom kavicsokat.
De milyen is a november? Bolondos. Hol esős, hol fagyos, hol pedig hét ágra süt a nap. Egy ilyen napos, késő őszi időben Szofi szinte egész nap az udvaron volt, míg a gazdik dolgoztak. A kandúrkák is megtalálták, mert láthatóan – és érezhetően is más lett Szofi bundija. No és valahol bolhát is sikerült összeszednie. Hurrá! Öröm a köbön! Előkerült a spéci sampon, irány a fürdőszoba. No de a csapba már nem fért bele, kádban még nem fürdött – próba-szerencse. Nem volt idegen tőle ez a fürdő alkalmatosság, üres állapotban előszeretettel lavírozott benne. Óvatosan, kis sugárral engedte rá a nő a vizet a zuhanyrózsából, ő meg hagyta. Még tartotta is az állát, hogy vakargatva megmossa ott is egy picit. Hol érdekelte, hogy vizes? Mikor elkészültek a fürdéssel, a nő saját, cica törülközőjébe csavarta Szofit és finoman megtörölgette, majd felrakta tavalyi kedvenc helyére, a meleg radiátorra. Dorombolva hasalt végig rajta, miközben nosztalgiázva gondolt arra, hogy baba cicaként is mennyire szeretett itt feküdni.
Köszönöm, hogy elolvastad írásomat!
Ha tetszett a bejegyzésem és még szeretnél az élet dolgairól felvetett gondolataimról, verseimről, Szofi cicám történeteiről olvasni, látogass el a Facebook oldalamra is: https://www.facebook.com/leilike1/