LeiLike

A karácsony vészesen közeleg, már itt van valamelyik kanyarban. Egyre többször jut eszembe egy tavalyi versem, amit egy nagy, családi szülinapozás előtt írtam. Szeretek varrni – már ha van rá időm – és szeretem figyelni a családomat, ki, minek örülne a legjobban. Úgy érzem, eddig ezek az ajándékok hagyták a legmélyebb, legörömtelibb nyomot az megajándékozottakban…. Tovább »

PinkAnyu felvetette minap a kérdést egy csoportban, milyen a karácsony gyermekként, majd anyaként. Így, ünnep közeledtével előtörtek az érzések, emlékek. Emlékszem, kiskoromban mennyire vártam a karácsonyt. A fényeket, az illatokat és azt, hogy az ágy matracait a fa alá húzva ott aludhassunk az Öcsémmel a villódzó fények alatt, persze miután leeszegettünk pár zselés szaloncukrot a… Tovább »

Szerintem idén nagy eséllyel pályázhatnék az  “Év szerencsétlenkedője” díjért – már ha díjaznák egyáltalán a peches embereket.   Idénre mindenesetre már bőven elég volt a jónak nem nevezhető dolgokból. Első momentum, hogy egy gyulladásban lévő fogamtól végre megszabadítottak. Minden rendben ment, csak hát másnap belázasodtam,  haza is küldtek a melóból e-miatt. Egy hét beksi diétával… Tovább »

December havában, ünnepre készülve Megnyirbált szárnyaim rakom éppen rendbe. Hosszú év volt idén, eseményekkel dús, Elhatároztam hát, ezért nem én leszek bús.   Az emberek, kiket egykor jónak véltem, jóhiszeműségemmel durván visszaéltek.  Az álarc, mit viseltek, lekopott arcukról, Rémséges tetteik beszélnek maguktól.   Szörnyű a csalódás, kínoztak a sebek, kiírtam magamból,  így lettek csak hegek. Megértettem… Tovább »