Szerintem idén nagy eséllyel pályázhatnék az
“Év szerencsétlenkedője” díjért – már ha díjaznák egyáltalán
a peches embereket.
Idénre mindenesetre már bőven elég volt a jónak nem nevezhető dolgokból.
Első momentum, hogy egy gyulladásban lévő fogamtól végre megszabadítottak. Minden rendben ment, csak hát másnap belázasodtam, haza is küldtek a melóból e-miatt.
Egy hét beksi diétával – mivel szilárdat enni nem tudtam…Klassz!
(Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok az a nagy diétázós, azt sem tudom, mi fán terem a kalória és társai, az update kaják nálam a zsíros kenyér lila hagymával kezdődnek….)
Abban állapodtunk meg a doktornővel, hogy két hét múlva folytatni kéne a fogorvosi kezeléseket, mert hát a fogsoromat sajnos nem a Dédpapámtól örököltem, így egy kis reparálásra szorulnak. (Legsanszosabb a full-csere.)
No de eljött az jó kis allergia szezon. Amikor is elég bonyolult egy fogorvosi kezelést végig csinálni folyós orral és váratlanul előtörő tüsszögő rohamokkal.
Mint az köztudott, allergén élelmiszerek közé sorolható a mogyoró……amit ha nem allergia szezonban eszek, nem okoz nagy felfordulást, maximum néhány pattanást, de mit tehettem volna, megkívántam. Akkor és ott. Nagyon! Csak egy kis csomaggal.
A bundás mogyik közül……
Tanulság: így kell kereszt allergiát csinálni magadnak, ha eddig még nem volt elég bajod.
Leáldozni látszott a kritikus szezon, tervezgettem, hogy pontot teszek az ügy – azaz a fogaim végére.
Csak hogy a pech széria klappoljon, egy balesetben lesérült a térdem, három hét kényszerfekvés, mivel pár lépést sem tudtam fájdalommentesen megtenni. Persze a biztosító nem fizetett semmit, mert nem tört el semmim és nem haltam meg.
Az egy dolog, hogy az életben többé nem lesz tökéletes, három hét kiesett mind anyagilag, mind általában véve, hiába nem az én hibám, oldjam meg magam, ők meg játsszák a biztosítási “tárogatót”.
Oké, regenerálódási folyamat indul…..plusz egy hét pihit beiktatva, hátha a Balaton vize jót tesz a térdemnek.
Jól is esett neki, már amikor az eső nem esett éppen. Köztünk szólva nem is bántuk, mert nagy kirándulásokat amúgy sem tudtunk volna megtenni a fent említett okok miatt.
Jött a kánikula, beindultak a légkondik – persze nem nálunk, itthon egy laza kis ventilátor is elintézi a hűsítést, ami kellő távol van tőlem. A “fantasztikus” ízületeim nem igazán kutiválják a huzatot.
No a plafonról áradó légkondi jótékony hatásának köszönhetően ismét egy hét kényszer pályára kényszerültem, kezdődő tüdőgyuszival.
Volt már néhány, nem akartam egy újabbat a “gyűjteményembe”.
Pár hónapja előre kivettem a szabijaimat, mert hát kötelező volt kivenni az idei évre a maradékokat.
Direkt úgy alakítottam, hogy az Adventi hangverseny fő próbáin is részt tudjak venni.
Gondoltam, belefér esetleg a fogdoki is.
Ez csak azért jutott eszembe, mert hát aktuális lenne, nagyon is. Gondolom, sokan szeretitek a Dunakavics cukorkát.
(Remélem, most nem utáljátok meg a történetem miatt.)
Az érzés, amikor egy baromi kemény mogyoróra harapsz, megnézed, hogy ez most mi a fene? És nem ám mogyoró, hanem a tömésed……..megfizethetetlen!
Na azt a fejet megnéztem volna, amit vágtam, amikor erre ráeszméltem.
(Ma letört a másik fele is, egy fog mínusz – lesz.)
Most itt figyel előttem fél zacskó finomság és nem merek belőle enni. Már gondolkodtam azon, hogy leszopogatom róla a cukormázat, vagy összezúzom és kiskanállal megeszem. 😀
Persze a fogdokis dolgot megint kicsit el kell csúsztatni.
Nem így terveztem a szabimat.
Karácsonyi ajándék tervekkel a fejemben vágtam neki a hétnek, de: Ledöntött lábamból egy csúnya vírus.
Így az s.k. ajándékok kicsit (inkább baromi) lassan készülnek, a próbák – no és persze a hangverseny elmarad részemről.
Hang nélkül roppant érdekes, vagyis hát ami hang van, az egy hörgős metálba passzol, csak ide nem.
Részemről felajánlottam, hogy az orrfújós (tuba), tüsszögős (cintányér), köhögős (csak a hatás kedvéért) effekteket be tudom vállalni – de azt már nem garantálom, hogy oda tudom beilleszteni eme hangokat, ahova passzolnának.
Úgyhogy erről az évemről ennyit.
Ha véletlen mégis létezik ilyen szerencsétlenkedős díj,
gondoljatok Rám legyetek szívesek,
bátran ajánljatok eme balga rangra.
Legalább lenne egy kabala trófeám,
ami csak egy jobb évet hozhat.
Köszönöm, hogy elolvastad írásomat!
Ha tetszett a bejegyzésem és még szeretnél az élet dolgairól felvetett gondolataimról, verseimről, Szofi cicám történeteiről olvasni, látogass el a Facebook oldalamra is: https://www.facebook.com/leilike1/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: