Álmodtam egy szép Világot,
melynek rendezője én vagyok.
Nincs erő, mi eltántorít,
a forgatókönyv megfogott.
Hétköznapok rút világát
megszépítve lefestem,
bátorítást, erőt, hitet ad
a szeretet és a szerelem.
Álmodozni nyitott szemmel
nem is olyan rossz dolog.
a valóságból csak azt szűröm,
mi számomra fontos dolog.
Nem álmodtam hatalmasat,
luxust, pompát, palotát,
életet, mi tartalmasabb,
így oldva a hétköznap zavarát.
Egy kis ház az eredő mélyén,
hol őzek és vadak élnek,
jobb társaság mint az ember,
kik mindennel visszaélnek.
Van egy kapu, amit őrzök,
bárki nem lépheti át,
kizárólag csak olyanok,
akik megértik ezt a szabályt.
Úgy teszek, mint eddig tettem
eddig is az interneten.
Aki lehúz, bosszant, hergel,
Kizárom és nem érdekel.
Megcsömörlöttem a világ zajától,
Ezért is mennék oly távol.
Hol a rosszindulat nem ér utol,
Ami lelkemre úgy hat, mint a vitriol.
Simon Leila – 2017. február 1.
Köszönöm, hogy elolvastad írásomat!
Ha tetszett a bejegyzésem és még szeretnél az élet dolgairól felvetett gondolataimról, verseimről, Szofi cicám történeteiről olvasni, látogass el a Facebook oldalamra is: https://www.facebook.com/leilike1/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: