Véget ért a Valentin nap. Amint már írtam, ugyan olyan nap számunkra, mint a többi, csupán annyi a különbség, hogy amivel alapjáraton hétköznap is meglepnénk egymást, most egy picit különlegesebb.
Kezdődött úgy, hogy a 38. szülinapomon, nem sokkal első találkozásunk után egy csodálatos szerenádot kaptam Gábortól. A hangszerén egy gyönyörű sanzont adott elő a lakótelep parkjában, a padon ülő nénik meg énekelték a dalt. Mélyen megérintett. Hogy mennyi érzés bújt meg a dal mögött. Mennyi idő és fáradság lehetett, mire a hangszerére átszerkesztette a kottát és képes volt kiállni ennyi ember elé előadni, nyíltan felvállalni, hogy mennyire szeret. Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, ez az a pasi, akivel le szeretném élni az életemet.
Szó szerint, levett a lábamról egy pillanat alatt.
Pedig nem volt nála láncfűrész, csak egy nagy csokor kerti tulipán. 😉
Innentől szinte minden nap meglepett valamivel, amitől egyre jobban megszerettem.
Nem tudom, mi a szerelem legmagasabb foka, de a mai napig tudja fokozni.
Teltek az évek, az érzés töretlenül folytatódott.
Pár éve egy hosszú nap után hulla fáradtan plattyogtam haza, fejemben kavarogtak a gondolatok, hogy ott a hűtőben a kiolvadt hús, két fogást terveztem belőle, hogy lesz ezek után erőm megcsinálni?
Amint beléptem az ajtón, isteni illat fogadott, terített asztal és Gábor egy csészével a kezében, frissen főtt kávéval. Leblokkoltam a meghatottságtól, a szemem is könnybe lábadt. Utoljára Anyukám várt így haza a suliból! Miután magamhoz tértem a meglepetéstől, úgy öleltem magamhoz ezt az édes Embert, hogy még egy hűtőmágnes is belepirult volna. (Megsúgom, isteni volt az ebéd.)
Apróságok, mégis hatalmas dolgok. Amik fontosak egy kapcsolatban.
A feltétlen szeretet, a megbecsülés, odafigyelés, törődés. Oda-vissza.
Mert ezen alapul egy igazi kapcsolat.
Átmentünk ez idő alatt sok jón és rosszon, voltak helyzetek, amiket más már feladott volna, de kitartóan, vállvetve végigcsináltuk és ezek után is együtt folytatjuk az utunkat. Próbáltak sokan keresztbe tenni nekünk – sikertelenül. Voltak és lesznek irigyeink, de ez az ő szegénységi bizonyítványukat igazolja. 😉
Tegnap elég horrorisztikusan indult a délutánom.
Mondhatni, amolyan véres Valentint rendeztem a munkahelyemen. Nincs nagy baj, de egy darabig érezni fogom, viszont elmondhattam: jó sok véremet adtam a munkámért. 😀
Késő este értem haza, és ez a látvány fogadott. <3
Pedig azóta eltelt lassan 5 év és még mindig van valami meglepetés a tarsolyában. Amivel magához láncol, ami jellegzetesen Őt jellemzi:
A tiszta, őszinte szív, ami értem dobog.
Kimondhatatlanul SZERETEM ŐT! <3
Nem tudom, mennyi időt vett igénybe, mire ezt a GIF képet összehozta Nekem. 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad írásomat!
Ha tetszett a bejegyzésem és még szeretnél az élet dolgairól felvetett gondolataimról, verseimről, Szofi cicám történeteiről olvasni, látogass el a Facebook oldalamra is: https://www.facebook.com/leilike1/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: