Egyszer egy kecske felkerekedett, mert szerette a tejet.
Ment merre sejtette, eme remek eledelt fellelhet.
Tele lelkesedéssel tette, de kedvét egy kerge kecske szegte.
– Kedves Kecske, terved lehetetlen.
Mehemed tejet neszelt, de neked ehhez messze kell menned.
– Elmegyek, eredj! Ne szegd kedvemet!
Hegyeken kecmergett, egyre melegebb lett. De csak ment.
Esteledett. Kerevet helyett egy hegy mellett leheveredett.
Reggel kedvesen mekegett felette egy kecske menyecske.
– Kelj fel! Mehemed és negyven fekete teve erre settenkednek.
– Remek! Felébredek, eme embert keresem, kedves.
Mehemed elkerekedett szemekkel leste:
– Ez egy kecske. Lehet, kereskedne?
Elé állt a Kecske:
– Mehemed, veszek tehenet!
– Tehenet nem lehet.
– Tehenet kell vennem mert szeretem a tejet.
– Ej, te Kecske! Legyen helyette csere-bere.
Ez egy remek teve, neked lett teremtve kereskedelemre.
Nekem eme kecses kecske menyecske tetszene.
(Ez de perverz! Erre Mehemed e-mesében nem vetemedne. ) 😀
Kecske elkeseredett, mert szerelmes lett e-kecske menyecskébe.
– Mehemed, mehetsz merre szemed vezet! Nem kell egy teve sem! Nem lesz kereskedelem!
Mehemed rettenetesen elkeseredett, de elment – egyenest.
Kecske menyecske mekegve rebegte:
– Szeretlek, Kecske! Veled megyek. Lehet?
– Lehet kedves! Lenne kedved nejemnek lenned?
– Lenne. Ezeregy esztendeje epedezek kecske gyerekre.
– Rendben kedvesem. Kecskegyerekek mellett reggelente nekem is lesz kecske tejecske?
– Persze!
Simon Leila – 2017. július 15.
Köszönöm, hogy elolvastad írásomat!
Ha tetszett a bejegyzésem és még szeretnél az élet dolgairól felvetett gondolataimról, verseimről, Szofi cicám történeteiről olvasni, látogass el a Facebook oldalamra is: https://www.facebook.com/leilike1/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: