LeiLike

Elmebeteg eszperente kecske mese

Egyszer egy kecske felkerekedett, mert szerette a tejet. Ment merre sejtette, eme remek eledelt fellelhet. Tele lelkesedéssel tette, de kedvét egy kerge kecske szegte. – Kedves Kecske,  terved lehetetlen. Mehemed tejet neszelt, de neked ehhez messze kell menned.  – Elmegyek, eredj! Ne szegd kedvemet!  Hegyeken kecmergett, egyre melegebb lett. De csak ment. Esteledett. Kerevet helyett… Tovább »

Szülinaposomnak szeretettel

Nem is olyan rég volt, mikor megszülettél, A világnak egy értékes gyöngyszeme lettél. Tulajdonképpen együtt cseperedtünk, Gyermek és Anyuka: jó barátok lettünk.   Aranyszőke hajad, gyönyörű szemeid Szívedben már ott voltak értékeid. Mindent kérdezhettél, nem volt sosem titok, szavaimat csak úgy ittad, mint a nagyok.   Büszke voltam Rád az első perctől fogva, Hogyha sétáltunk… Tovább »

Este van…..

Este van, este van, a szél meg csak egyre fúj, fejemben muzsikál egy keserves, fájó húr. Csontjaim sajognak: Ez már az öregség? Miért is nem hallgattam Anyumra réges-rég?   Pedig Ő megmondta: “Kislányom, öltözz fel! Fájni fog ez még, majd ha öreg leszel.” De mit nekem intő szó! Jaj, mindig a para! Most látom be… Tovább »

Nőtípusok

Az évek alatt sokféle nőt és tulajdonságaikat volt szerencsém – inkább mondanám szerencsétlenségem – megfigyelni. Nem vagyok az a tipikusan full csajos fajta, mondhatni “nem tudok nőül gondolkodni”. Kialakult egy amolyan bekategorizálás, ami valamiért mese alakok személyében, film címekben fogalmazódott meg bennem. 🙂 Íme, a típusok: Zsémbes Zsófi: mindenért morog, folyton zsörtölődik, másokat hibáztat. Kíváncsi Fáncsi:… Tovább »

Gyönyörű tavasz

A jó idő kicsalogatott a szabadba, felüdülést hozva egy hétvégi napba. A madarak dalát öröm volt hallani, a tavaszi szellőt arcomon érezni.   Felébredt a remény: tán mégsem veszett el? A kedvenc évszakom adott most életjelt! Téli kabátomat otthon hagyhatom, tavaszi felsőben – végre, szabadon!   Vártam, hogy a fák kivirágozzanak, bódító illatukkal elvarázsoljanak. Zümmögő… Tovább »

Kulcs az őszinte és tiszta kapcsolathoz

Egy kapcsolat olyan, mint egy kulcs csomó. Az évek során egyre több kulccsal bővül. A kulcsok, amikkel a kapcsolat egy újabb és újabb titkos szobájának ajtaja nyílik. Minden szobában van valami új dolog a társunkról. Ha minden részletét képesek vagyunk elfogadni és szeretni, vagy ha épp nem tetszik, megbeszélni és megigazítani (átrendezni, szelektálni közösen megoldani… Tovább »

Út a fény felé – de valaki mindig lekapcsolja a villanyt

Mielőtt valami misztikus dologra gondolnátok, előre leszögezem, nem annak szánom. Átvitt értelemben a fény az elme. Ami bennünk van. Érzések, élmények, tapasztalatok, problémák – amikből leszűrtük a tanulságot. Mindenki megpróbál túlélésre játszani ebben a rohanó világban. Van akinek sikerül megtalálnia a megfelelő utat, van akinek nem. Pont ezek az utóbbi emberek azok, akik a “feltörekvőket”,… Tovább »

Vannak véletlenek? Avagy: hasonlóságok felfedezése egy eddig számomra ismeretlen írónővel

Mint azt már észrevehettétek, szeretek rajzolni, saját rajzaimmal illusztrálni Szofi kisasszony történeteit, ha időm is úgy engedi és megszáll az ihlet.  Egy számomra kedves hölgy, Andrea Boroczky Photography múltkor megjegyezte egy jegyzetemhez fűzött beszélgetés során, hogy erről a rajzomról Beatrix Potter jutott eszébe. Ezzel jól beleültette az úgynevezett bogarat a fülembe. 🙂 Eddig nem ismertem sem az… Tovább »

Valentin nap előtt, közben, után – azaz: a szerelmünk örök és törhetetlen

Véget ért a Valentin nap. Amint már írtam, ugyan olyan nap számunkra, mint a többi, csupán annyi a különbség, hogy amivel alapjáraton hétköznap is meglepnénk egymást, most egy picit különlegesebb. Kezdődött úgy, hogy a 38. szülinapomon, nem sokkal első találkozásunk után egy csodálatos szerenádot kaptam Gábortól. A hangszerén egy gyönyörű sanzont adott elő a lakótelep… Tovább »

Gondolat a Valentin napról

Sokan lázasan készülnek a Valentin napra. Személy szerint úgy gondolom, nem csak ezen az egy napon “kell” megünnepelni a szerelmet. Ez olyan erőltettet, mesterkélt.Ott van erre az év 365 napja! Fölösleges a sok parádés ajándék, a giccsdömping.Mindennél többet érnek az őszinte gesztusok, ölelések, szavak, nevetések és az őszinte, bizalomra épülő szeretet. Amik csak úgy spontán,… Tovább »

Keresztfiamnak

  Jó gyorsan elrepült ez a 12 év, olyan furcsa érzés, hisz’ nem rég születtél!   Lassan egy kész embert ölelek karomba, egy jó tanulót, kinek túl jó a humora. Akármit is kérdek, egyből jön a válasz, mitől egyik szemem sem marad száraz.   Olyan vagy, mint Apukád, folyton megnevettetsz, Nem tudom, a gének, vagy… Tovább »

Csodálatos cicaszemek – azaz: hogyan is működik a macskák szeme.

Mint azt sokan tudják, rettenetesen macskabolond nőszemély vagyok. Könnyen azonosulok a személyiségükkel, mivel ők is öntörvényű kis lények, megvannak a berögződött szertartásaik, szokásaik, akárcsak nekem. Szofi cicánkról már írtam meseszerű történeteket a jegyzeteim között. Nem csak írni szeretek róla, hanem fotózni is. A médiatáram szinte vele van tele, külön albumokba szedve. A facebookon is egy… Tovább »

Játék! Hülyeség nem akadály – azaz: Te is be mered vállalni őrültségeidet?

Gondolom, közületek is akadnak olyanok, akik szeretnek trollkodni. Mert én nagyon! Így, 40 fölött sem okoz gondot, ha hülyeségről van szó. Kommentben várom a képeket, történeteket. Csak hogy megnyugtassatok, Ti sem vagytok százasok. Felkészültem! A védelmi sisakot már fel is vettem. Kezdődhet a játék. 😉 Íme néhány gyöngyszem a gyűjteményemből.   Nassolhatnékom volt….. és csak… Tovább »

Szívből, szeretettel 2.

Mint már karácsony előtt említettem, íme: egy újabb “csokor” a saját készítésű ajándékokból. Az alapötlet az volt, hogy használati és egyben dísz tárgyakkal lepjem meg szeretteimet. Egy párna mindig jól jön, különösképp, ha személyre szabott mintával, vagy igény szerinti formában készülnek. Készült két viccesebb darab is, ezeket inkább utolsókként biggyesztem be, mielőtt már az elején… Tovább »

Az örök lázadó – azaz különcségem története

 Mint már előző jegyzetemben említettem, már gyerekként különcként viselkedtem.  Szerettem önmagam eldönteni, mit akarok. Anyukám csak annyit tudott tenni, hogy kirakta elém a képzeletbeli kispárnát, hogy ne üssem meg nagyon magam, ha úgy látta, fejjel megyek a falnak, vagyis az akaratomnak. Hiába adott rám csodaszép kislány rucikat, a játékban szerzett kék-zöld foltok a lábamon valahogy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!