<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>LeiLike</provider_name><provider_url>https://leilike.cafeblog.hu</provider_url><author_name>LeiLike</author_name><author_url>https://leilike.cafeblog.hu/author/leilike/</author_url><title>Ünnepi nagytakarítás</title><html>&lt;p&gt;December havában, ünnepre készülve&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Megnyirbált szárnyaim rakom éppen rendbe.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hosszú év volt idén, eseményekkel dús,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Elhatároztam hát, ezért nem én leszek bús.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az emberek, kiket egykor jónak véltem,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;jóhiszeműségemmel durván visszaéltek. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az álarc, mit viseltek, lekopott arcukról,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Rémséges tetteik beszélnek maguktól.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szörnyű a csalódás, kínoztak a sebek,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;kiírtam magamból,  így lettek csak hegek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Megértettem végre, rajtuk nem változtathatok,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;eljutottam oda, hogy már nem is akarok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Érek én is annyit, ahogy most már érzek,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az ilyen emberekre más szemszögből nézek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Furcsa látni innen, hogyan viselkednek,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Miközben azt hiszik, hogy jól cselekednek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Érdekes, hogy eddig nem volt ilyen mókás,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hogyan vágják maguk alatt azt a bizonyos fát.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Én meg csak teszem a mindennapi dolgom,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Megoldják önmaguk, nem is az én gondom.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Megváltoztam? Dehogy! Hülyének néztetek, &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ezt tettétek velem, míg naivan hittem bennetek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Most már csak egyszerű közönyt kaptok tőlem,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;kegyesebb, mint ahogy elbántatok velem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha ezek után sem tudtok mit kezdeni velem,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Pár szóban nektek most ez az üzenetem:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Vergődésetek nézve mosolygok,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;miközben lassan utolér sorsotok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És eszembe jutottak azok, kik szeretnek,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az időmből ezentúl csak Nekik szentelek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Miközben készülnek a karácsonyi tárgyak,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;elillantak messze a lelkembe szúrt vádak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A szeretet gyógyít, nem csak testet, lelket,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Várom a pillanatot, mikor Fiam megölelhet.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Karácsony másnapját várom, mint egy gyermek,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A legfontosabb Emberek mind-mind ott lesznek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter wp-image-155 size-large&quot; src=&quot;https://leilike.cafeblog.hu/files/2016/12/girl-angel-1022595_960_720-400x600.jpg&quot; alt=&quot;girl-angel-1022595_960_720&quot; width=&quot;400&quot; height=&quot;600&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Idővel megterem, ki és mit ültetett,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ezúton kívánok Kellemes Ünnepet.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>