LeiLike

Nem is olyan rég volt, mikor megszülettél, A világnak egy értékes gyöngyszeme lettél. Tulajdonképpen együtt cseperedtünk, Gyermek és Anyuka: jó barátok lettünk.   Aranyszőke hajad, gyönyörű szemeid Szívedben már ott voltak értékeid. Mindent kérdezhettél, nem volt sosem titok, szavaimat csak úgy ittad, mint a nagyok.   Büszke voltam Rád az első perctől fogva, Hogyha sétáltunk… Tovább »

Este van, este van, a szél meg csak egyre fúj, fejemben muzsikál egy keserves, fájó húr. Csontjaim sajognak: Ez már az öregség? Miért is nem hallgattam Anyumra réges-rég?   Pedig Ő megmondta: “Kislányom, öltözz fel! Fájni fog ez még, majd ha öreg leszel.” De mit nekem intő szó! Jaj, mindig a para! Most látom be… Tovább »

A jó idő kicsalogatott a szabadba, felüdülést hozva egy hétvégi napba. A madarak dalát öröm volt hallani, a tavaszi szellőt arcomon érezni.   Felébredt a remény: tán mégsem veszett el? A kedvenc évszakom adott most életjelt! Téli kabátomat otthon hagyhatom, tavaszi felsőben – végre, szabadon!   Vártam, hogy a fák kivirágozzanak, bódító illatukkal elvarázsoljanak. Zümmögő… Tovább »

  Jó gyorsan elrepült ez a 12 év, olyan furcsa érzés, hisz’ nem rég születtél!   Lassan egy kész embert ölelek karomba, egy jó tanulót, kinek túl jó a humora. Akármit is kérdek, egyből jön a válasz, mitől egyik szemem sem marad száraz.   Olyan vagy, mint Apukád, folyton megnevettetsz, Nem tudom, a gének, vagy… Tovább »

Álmodtam egy szép Világot, melynek rendezője én vagyok. Nincs erő, mi eltántorít, a forgatókönyv megfogott.   Hétköznapok rút világát megszépítve lefestem, bátorítást, erőt, hitet ad a szeretet és a szerelem.   Álmodozni nyitott szemmel nem is olyan rossz dolog. a valóságból csak azt szűröm, mi számomra fontos dolog.   Nem álmodtam hatalmasat, luxust, pompát, palotát,… Tovább »

December havában, ünnepre készülve Megnyirbált szárnyaim rakom éppen rendbe. Hosszú év volt idén, eseményekkel dús, Elhatároztam hát, ezért nem én leszek bús.   Az emberek, kiket egykor jónak véltem, jóhiszeműségemmel durván visszaéltek.  Az álarc, mit viseltek, lekopott arcukról, Rémséges tetteik beszélnek maguktól.   Szörnyű a csalódás, kínoztak a sebek, kiírtam magamból,  így lettek csak hegek. Megértettem… Tovább »

Emlékszem, hogy kiskoromban olyan jó volt énnekem! Dédszüleim, nagyszüleim  sokat voltak énvelem.   Közeleg a holtak napja, ez emlékek megszálltak. Oly jó volna, hogyha megint elevenné válnának.   Karácsonyok, szülinapok, nagy családi ünnepek… Olyan jókat beszélgettünk akkoriban veletek.   Elmentetek, itt maradtunk mostanra már nem sokan. Elrettentő a gondolat: gyermekkorunk elillant.   Most már csak… Tovább »

  Tavaly áprilisi tréfát űzött velem a számítógépem,  ezért gondolataimat gyorsan rímbe szedtem. Íme:   Ülök a gép előtt, csinálom a dolgom, hisz’ nemrég lett kicserélve a RAMom. Gondoltam, suhanni fognak a programok, de mégsem. Azt hittem, agyvérzést kapok!   Bootolok, várok, sípol és semmi, kezdünk a gépemmel nagyon rosszban lenni. Végre elindult….de mégsem. Hopp:… Tovább »

Kora őszi napsütésben, Mikor a szél se rebben, Zavart gondolatom támad: Nem is ősz, inkább még nyár van!   Várom a sárguló levelek zizegő hullását, a fák lombjainak vöröses árnyalatát. A nyári pólók helyét felváltja a pulcsi, de kell is ezt nekem elecsetelni?   Sütőtök illata belengi a lakást, Illatos víz alatt is égnek már a gyertyák…. Tovább »

Evezz az Élet tengerén, de lassan eltompul a fény….   Csak állok a sötétben, köröttem emberek, s felmerül a kérdés: Én itt mit keresek? Rossz hajóra szálltam, most mit tehetek? Várok…… Míg erről elmehetek.   Valami feldereng tompán, egy halvány folt, egyre közeledik, egyszer csak felrikolt: “Hé, Te lány! Mire vársz? Hogy tán megértenek? Gyere… Tovább »