LeiLike

Elmebeteg eszperente kecske mese

Egyszer egy kecske felkerekedett, mert szerette a tejet. Ment merre sejtette, eme remek eledelt fellelhet. Tele lelkesedéssel tette, de kedvét egy kerge kecske szegte. – Kedves Kecske,  terved lehetetlen. Mehemed tejet neszelt, de neked ehhez messze kell menned.  – Elmegyek, eredj! Ne szegd kedvemet!  Hegyeken kecmergett, egyre melegebb lett. De csak ment. Esteledett. Kerevet helyett… Tovább »

Nőtípusok

Az évek alatt sokféle nőt és tulajdonságaikat volt szerencsém – inkább mondanám szerencsétlenségem – megfigyelni. Nem vagyok az a tipikusan full csajos fajta, mondhatni “nem tudok nőül gondolkodni”. Kialakult egy amolyan bekategorizálás, ami valamiért mese alakok személyében, film címekben fogalmazódott meg bennem. 🙂 Íme, a típusok: Zsémbes Zsófi: mindenért morog, folyton zsörtölődik, másokat hibáztat. Kíváncsi Fáncsi:… Tovább »

Kulcs az őszinte és tiszta kapcsolathoz

Egy kapcsolat olyan, mint egy kulcs csomó. Az évek során egyre több kulccsal bővül. A kulcsok, amikkel a kapcsolat egy újabb és újabb titkos szobájának ajtaja nyílik. Minden szobában van valami új dolog a társunkról. Ha minden részletét képesek vagyunk elfogadni és szeretni, vagy ha épp nem tetszik, megbeszélni és megigazítani (átrendezni, szelektálni közösen megoldani… Tovább »

Út a fény felé – de valaki mindig lekapcsolja a villanyt

Mielőtt valami misztikus dologra gondolnátok, előre leszögezem, nem annak szánom. Átvitt értelemben a fény az elme. Ami bennünk van. Érzések, élmények, tapasztalatok, problémák – amikből leszűrtük a tanulságot. Mindenki megpróbál túlélésre játszani ebben a rohanó világban. Van akinek sikerül megtalálnia a megfelelő utat, van akinek nem. Pont ezek az utóbbi emberek azok, akik a “feltörekvőket”,… Tovább »

Vannak véletlenek? Avagy: hasonlóságok felfedezése egy eddig számomra ismeretlen írónővel

Mint azt már észrevehettétek, szeretek rajzolni, saját rajzaimmal illusztrálni Szofi kisasszony történeteit, ha időm is úgy engedi és megszáll az ihlet.  Egy számomra kedves hölgy, Andrea Boroczky Photography múltkor megjegyezte egy jegyzetemhez fűzött beszélgetés során, hogy erről a rajzomról Beatrix Potter jutott eszébe. Ezzel jól beleültette az úgynevezett bogarat a fülembe. 🙂 Eddig nem ismertem sem az… Tovább »

Valentin nap előtt, közben, után – azaz: a szerelmünk örök és törhetetlen

Véget ért a Valentin nap. Amint már írtam, ugyan olyan nap számunkra, mint a többi, csupán annyi a különbség, hogy amivel alapjáraton hétköznap is meglepnénk egymást, most egy picit különlegesebb. Kezdődött úgy, hogy a 38. szülinapomon, nem sokkal első találkozásunk után egy csodálatos szerenádot kaptam Gábortól. A hangszerén egy gyönyörű sanzont adott elő a lakótelep… Tovább »

Gondolat a Valentin napról

Sokan lázasan készülnek a Valentin napra. Személy szerint úgy gondolom, nem csak ezen az egy napon “kell” megünnepelni a szerelmet. Ez olyan erőltettet, mesterkélt.Ott van erre az év 365 napja! Fölösleges a sok parádés ajándék, a giccsdömping.Mindennél többet érnek az őszinte gesztusok, ölelések, szavak, nevetések és az őszinte, bizalomra épülő szeretet. Amik csak úgy spontán,… Tovább »

Az örök lázadó – azaz különcségem története

 Mint már előző jegyzetemben említettem, már gyerekként különcként viselkedtem.  Szerettem önmagam eldönteni, mit akarok. Anyukám csak annyit tudott tenni, hogy kirakta elém a képzeletbeli kispárnát, hogy ne üssem meg nagyon magam, ha úgy látta, fejjel megyek a falnak, vagyis az akaratomnak. Hiába adott rám csodaszép kislány rucikat, a játékban szerzett kék-zöld foltok a lábamon valahogy… Tovább »

Burokba zárt világ

 Már egészen pici korom óta van bennem valami furcsa. Valahogy másképp látok és élek meg dolgokat, mint ahogyan azt elvileg kéne. Mindig mondták, hogy örök álmodozó, örök gyerek vagyok. Csak mert minden történést, minden rezdülést valahogy kihegyezve, a nap sugarai felől közelítek meg, miközben látom az árny oldalt is, de azt igyekszem elkerülni. Ha örülök… Tovább »

Nincs az a nő, aki életében egyszer ne csinálna bolondot magából. (Agatha Christie)

Tanúsítom, hogy létezik ez a jelenség. A személyes karmám mindenesetre zsinórban megteszi velem: Igen! Többször sikerült bolondot csinálnom magamból. Ám aki ismer, csak mosolyog, hiszen ez hozzám tartozik. Esetemben ez tök normális. Azért próbálkozom. Magamat ismerve az első, be nem tartható fogadalmam: “Ne legyen minden emberhez egy ártatlannak tűnő kedves szavam!” Íme néhány eset: 1…. Tovább »

Karácsony szülőként – elkapott a nosztalgia

PinkAnyu felvetette minap a kérdést egy csoportban, milyen a karácsony gyermekként, majd anyaként. Így, ünnep közeledtével előtörtek az érzések, emlékek. Emlékszem, kiskoromban mennyire vártam a karácsonyt. A fényeket, az illatokat és azt, hogy az ágy matracait a fa alá húzva ott aludhassunk az Öcsémmel a villódzó fények alatt, persze miután leeszegettünk pár zselés szaloncukrot a… Tovább »

“Év szerencsétlenkedője” díj esélyeseként

Szerintem idén nagy eséllyel pályázhatnék az  “Év szerencsétlenkedője” díjért – már ha díjaznák egyáltalán a peches embereket.   Idénre mindenesetre már bőven elég volt a jónak nem nevezhető dolgokból. Első momentum, hogy egy gyulladásban lévő fogamtól végre megszabadítottak. Minden rendben ment, csak hát másnap belázasodtam,  haza is küldtek a melóból e-miatt. Egy hét beksi diétával… Tovább »

Idős hölgyek a templomban és a nagy, büdös valóságban – azaz: Az ájtatosság mögé bújó csúszómászók

Már előre leszögezem, nem vagyok templomba járós, vannak bizonyos alkalmak, mikor részt veszek a miséken, ha időm és lehetőségeim engedik. Annak ellenére, hogy nem vagyok tökéletesen kikupálva vallásilag, úgy gondolom, hogy a hétköznapokban ösztönösen olyan dolgokat teszek, amiktől tiszta marad a lelkiismeretem, nem ártok sem embernek, sem állatnak, ergo: bátran belenézhetek tükörbe, ami garantáltan nem… Tovább »

Z degeneráció

Bejegyzésem elején leszögezném, ebből a generációból jó, ha 10- 15% nem ilyen, mint akik az írásomban szerepelnek. Ők a nagyon kevés kivétel, ergo: ez a bejegyzés nem nekik, nem róluk szól. (Persze akiknek célzom, azok is váltig állítják, hogy igen, ők is beletartoznak ebbe a minimális százalékba – itt jön az első orbitális probléma: az… Tovább »

Miért éppen az őszt szeretem…

   Tavasszal olyan gyorsan történik minden! A fák rügyei pillanatok alatt kipattannak, mire élvezhetném a gyümölcsfák virágainak illatát, már le is hullottak. A többi virág is megbolondult.  Emlékszem, kiskoromban Anyák napjára és a ballagásra ölszámra vittük az illatozó orgonát….ma már addigra rég elvirágzanak. Nyáron nagyon meleg van, ez általános tény. Már baba koromban is gyűlöltem…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!