LeiLike

Álmodtam egy szép Világot, melynek rendezője én vagyok. Nincs erő, mi eltántorít, a forgatókönyv megfogott.   Hétköznapok rút világát megszépítve lefestem, bátorítást, erőt, hitet ad a szeretet és a szerelem.   Álmodozni nyitott szemmel nem is olyan rossz dolog. a valóságból csak azt szűröm, mi számomra fontos dolog.   Nem álmodtam hatalmasat, luxust, pompát, palotát,… Tovább »

 Már egészen pici korom óta van bennem valami furcsa. Valahogy másképp látok és élek meg dolgokat, mint ahogyan azt elvileg kéne. Mindig mondták, hogy örök álmodozó, örök gyerek vagyok. Csak mert minden történést, minden rezdülést valahogy kihegyezve, a nap sugarai felől közelítek meg, miközben látom az árny oldalt is, de azt igyekszem elkerülni. Ha örülök… Tovább »

Tanúsítom, hogy létezik ez a jelenség. A személyes karmám mindenesetre zsinórban megteszi velem: Igen! Többször sikerült bolondot csinálnom magamból. Ám aki ismer, csak mosolyog, hiszen ez hozzám tartozik. Esetemben ez tök normális. Azért próbálkozom. Magamat ismerve az első, be nem tartható fogadalmam: “Ne legyen minden emberhez egy ártatlannak tűnő kedves szavam!” Íme néhány eset: 1…. Tovább »

A karácsony vészesen közeleg, már itt van valamelyik kanyarban. Egyre többször jut eszembe egy tavalyi versem, amit egy nagy, családi szülinapozás előtt írtam. Szeretek varrni – már ha van rá időm – és szeretem figyelni a családomat, ki, minek örülne a legjobban. Úgy érzem, eddig ezek az ajándékok hagyták a legmélyebb, legörömtelibb nyomot az megajándékozottakban…. Tovább »

PinkAnyu felvetette minap a kérdést egy csoportban, milyen a karácsony gyermekként, majd anyaként. Így, ünnep közeledtével előtörtek az érzések, emlékek. Emlékszem, kiskoromban mennyire vártam a karácsonyt. A fényeket, az illatokat és azt, hogy az ágy matracait a fa alá húzva ott aludhassunk az Öcsémmel a villódzó fények alatt, persze miután leeszegettünk pár zselés szaloncukrot a… Tovább »

Szerintem idén nagy eséllyel pályázhatnék az  “Év szerencsétlenkedője” díjért – már ha díjaznák egyáltalán a peches embereket.   Idénre mindenesetre már bőven elég volt a jónak nem nevezhető dolgokból. Első momentum, hogy egy gyulladásban lévő fogamtól végre megszabadítottak. Minden rendben ment, csak hát másnap belázasodtam,  haza is küldtek a melóból e-miatt. Egy hét beksi diétával… Tovább »

December havában, ünnepre készülve Megnyirbált szárnyaim rakom éppen rendbe. Hosszú év volt idén, eseményekkel dús, Elhatároztam hát, ezért nem én leszek bús.   Az emberek, kiket egykor jónak véltem, jóhiszeműségemmel durván visszaéltek.  Az álarc, mit viseltek, lekopott arcukról, Rémséges tetteik beszélnek maguktól.   Szörnyű a csalódás, kínoztak a sebek, kiírtam magamból,  így lettek csak hegek. Megértettem… Tovább »

  Teltek-múltak a hónapok. Szofi kisasszony szépen cseperedett, egyre több időt töltött a szabadban.   Legújabb szokásává vált ugyanis, hogy az ajtóban állva jelezte, hogy ki akar menni a dolgát végezni, amit egyedi nyávogással adott gazdijai tudtára. Ha nem voltak épp látó távolságon belül, az ajtóban lévő kulcscsomót megcsörgetve jelezte, hogy neki most azonnal ki… Tovább »

Már előre leszögezem, nem vagyok templomba járós, vannak bizonyos alkalmak, mikor részt veszek a miséken, ha időm és lehetőségeim engedik. Annak ellenére, hogy nem vagyok tökéletesen kikupálva vallásilag, úgy gondolom, hogy a hétköznapokban ösztönösen olyan dolgokat teszek, amiktől tiszta marad a lelkiismeretem, nem ártok sem embernek, sem állatnak, ergo: bátran belenézhetek tükörbe, ami garantáltan nem… Tovább »

Emlékszem, hogy kiskoromban olyan jó volt énnekem! Dédszüleim, nagyszüleim  sokat voltak énvelem.   Közeleg a holtak napja, ez emlékek megszálltak. Oly jó volna, hogyha megint elevenné válnának.   Karácsonyok, szülinapok, nagy családi ünnepek… Olyan jókat beszélgettünk akkoriban veletek.   Elmentetek, itt maradtunk mostanra már nem sokan. Elrettentő a gondolat: gyermekkorunk elillant.   Most már csak… Tovább »

  Tavaly áprilisi tréfát űzött velem a számítógépem,  ezért gondolataimat gyorsan rímbe szedtem. Íme:   Ülök a gép előtt, csinálom a dolgom, hisz’ nemrég lett kicserélve a RAMom. Gondoltam, suhanni fognak a programok, de mégsem. Azt hittem, agyvérzést kapok!   Bootolok, várok, sípol és semmi, kezdünk a gépemmel nagyon rosszban lenni. Végre elindult….de mégsem. Hopp:… Tovább »

Bejegyzésem elején leszögezném, ebből a generációból jó, ha 10- 15% nem ilyen, mint akik az írásomban szerepelnek. Ők a nagyon kevés kivétel, ergo: ez a bejegyzés nem nekik, nem róluk szól. (Persze akiknek célzom, azok is váltig állítják, hogy igen, ők is beletartoznak ebbe a minimális százalékba – itt jön az első orbitális probléma: az… Tovább »

   Tavasszal olyan gyorsan történik minden! A fák rügyei pillanatok alatt kipattannak, mire élvezhetném a gyümölcsfák virágainak illatát, már le is hullottak. A többi virág is megbolondult.  Emlékszem, kiskoromban Anyák napjára és a ballagásra ölszámra vittük az illatozó orgonát….ma már addigra rég elvirágzanak. Nyáron nagyon meleg van, ez általános tény. Már baba koromban is gyűlöltem…. Tovább »

Kora őszi napsütésben, Mikor a szél se rebben, Zavart gondolatom támad: Nem is ősz, inkább még nyár van!   Várom a sárguló levelek zizegő hullását, a fák lombjainak vöröses árnyalatát. A nyári pólók helyét felváltja a pulcsi, de kell is ezt nekem elecsetelni?   Sütőtök illata belengi a lakást, Illatos víz alatt is égnek már a gyertyák…. Tovább »

Evezz az Élet tengerén, de lassan eltompul a fény….   Csak állok a sötétben, köröttem emberek, s felmerül a kérdés: Én itt mit keresek? Rossz hajóra szálltam, most mit tehetek? Várok…… Míg erről elmehetek.   Valami feldereng tompán, egy halvány folt, egyre közeledik, egyszer csak felrikolt: “Hé, Te lány! Mire vársz? Hogy tán megértenek? Gyere… Tovább »